A boldogság legyen a Te mindennapi valóságod!

A Hogyan valósítsam meg…? kérdésre találhatsz válaszokat.

Tökéletes ember NINCS. Ebből következik, hogy bárki elkövethet hibákat akaratlanul is.

Egy ingben, zakóban levő férfi egy romos szobában a falhoz támasztott kezéhez nyomja a homlokát, tanácstalannak, letörtnek tűnik a testtartása, mint aki elkövetett egy hibát. Hiába a kifogástalan megjelenése, ő sem tökéletes ember!

Mit jelenthet a tökéletesség?

Az ember úgy gondolja, hogy a 100% az elfogadható, mindent 100%-ra kell megcsinálni. Valószínűleg az lehet mögötte, hogy úgy gondolja, ekkor fogja elérni végre a boldogságot, a reklámok erre szépen rá is erősítenek, minden tökéletes bennük és lám, milyen boldogok közben!

Hibák

Azt a képet sugallják reklámok és a közösségi média, ha bármilyen hiba van, a mosoly eltűnik és gyülekeznek a sötét fellegek az égen, tehát a kudarcok, problémák tönkreteszik a boldogságot.

Mindenki követ el hibákat, leginkább akaratlanul. A hibák azonban a tapasztalási folyamat része, így a dolgok természetes velejárói.

Szerintem a tökéletességet megvalósítani hiú ábránd, nem lehetséges. Bilincs, mert küzdesz, mindenáron el akarod érni, de hiábavaló szélmalomharc. Miközben várod, hogy egyszer eléred, közben elmegy melletted az élet. Aki a tökéletest tartja csak elfogadhatónak, az hitegeti saját magát egy téveszmével. Tudom, mert ezt elrontottam az életemben. Nagyon.

Hogyan kezelhetjük a hibákat?

A hibákhoz való hozzáállás ami fontos. Ha valaki nem vesz tudomást a tökéletlenségekről, bármilyen módon hárítja, az mókuskerékben van, innen nincs kiszállás, nem fog megoldást találni. A helyes viszonyulás, ha igyekszik a baklövéseket kijavítani az ember és erre az esetek nagy részében van is lehetőség.

Miért van ez a 100%-os kényszer?

Furcsa, de azt gondolja az ember, ha bármit el akar érni, meg akar valósítani, akkor annak 100%-sonak kell lennie, egyébként kár belefognia. Olyan szempontból igaz, hogy törekedni kell rá, hogy minél jobb legyen az eredmény, de ha mondjuk csak 62%-osra sikerül, akkor annak kell szívből örülni. Mert a 62% is jóval több, mint a nulla, amikor egyáltalán bele sem kezd. Ezt gondolom kár magyarázni, mindenki járt iskolába, és voltak olyan tantárgyak, amelyeknél a 62% vizsgaeredményt óriási sikernek tekintette.

Minden vizsgán sávok vannak, amelyek alapján érdemjegyeket adnak. Tegyük fel, hogy az alábbiak a sávok:

91%-100%: ötös

81%-90%: négyes

71%-80%: hármas

61%-70%: kettes

0%-60%: egyes

Látható, ha valaki 62%-osra csinál meg valamit, akkor a fenti sávok alapján sikeresen vizsgázott. Az életben mindenhol elfogadják majd a bizonyítványát, hogy ő SIKERES vizsgát tett. Itt van a lényeg: NEM TÖKÉLETES vizsgát tett, hanem SIKERES vizsgát! Az életben hogyan nevezzük azokat, akiknek nagyon jól mennek a dolgai? SIKERES ember. NEM TÖKÉLETES, hanem „CSAK” SIKERES! A sikeres emberek is követnek el hibákat, ők sem tökéletesen csinálják a dolgaikat, mégis megy az életük! Ha megkérdezzük őket, nagyon sok mindent pontosan fel tudnak sorolni, hogy mit tudnának még jobban csinálni, de a többi ember aki hozzájuk képest kevesebbet ért el, már a sikeres embereket is nagyon jónak tekinti és még csak elképzelésük sincs, hogyan tudnák elérni a sikeres emberek szintjét. Annyi a különbség, hogy a sikeres ember cselekszik, és amit csinál, nem keseredik el, ha nem sikerül maximálisan tökéletesre.

El kell engedni azt a hozzáállást, hogy csak a tökéletes az elég jó eredmény és ezt kell elérnem, különben kudarcba fulladt a dolog.

Nem kell tökéletesnek lennie a dolgoknak az életedben ahhoz, hogy sikeres és boldog legyél!

Mi helyzet a tökéletes párkapcsolattal?

Nincs tökéletes ember. Én sem vagyok az. Te sem vagy az. Így tökéletes kapcsolat sem létezik két ember között, amelyben mindig idilli állapotok uralkodnak

Tökéletes párkapcsolat sincs, ahol mindig felhőtlen a viszony, folyton önfeledt és boldog mindenki. Minden párkapcsolatban előfordulnak súrlódások, nézeteltérések, rosszabb periódusok. Az lehet tenni, hogy az ember igyekszik a problémákat felismerni és megoldást találni rájuk. Persze ez nehéz út, de folyamatosan törekedni kell rá, igazából ez vezet el hozzá, hogy egyre jobb legyen a párkapcsolat. Ez most nagyon rövid kitekintő volt, igazából csak szerettem volna a tökéletességhez hozzátenni a párkapcsolatot egy gondolat erejéig.

Tökéletesedés iránti vágy

Az emberben megvan a vágy a tökéletesedésre és ez jó, mert előre viszi az életét. Amikor elérünk egy következő szintet, rálépünk a következő lépcsőfokra, hajlamosak lehetünk azt hinni, hogy a csúcson vagyunk és innen már nincs tovább felfelé! A tökéletesedésre való vágya úgy érzi végre beteljesült és tökéletes lett. De van feljebb, csak az eufória után kicsit körbe kell nézni az új helyen és máris kibontakoznak a következő célok. A tökéletesedésre való vágyat összekeveri a magával a tökéletességgel.

A tökéletesség káprázata innen eredhet, ami egy önvakítás, egy hárítási mechanizmus, mert tovább kellene cselekedni az elért sikerek után is. Az elme tisztában van ezzel, csak hát az új komfort zónát nem akaródzik elhagyni, kényelmesnek és biztonságosnak tűnik, mint bármelyik korábbi komfort zóna. Könnyebb magyarázatokat gyártani, mint továbbmenni.

Az egó, az elme szeret a tökéletesség illúziójában lenni, és a meglévő helyzetét a legjobbnak látni. Nem baj, hogy itt-ott recseg, nyikorog és omladozik, sőt, inkább a boldog pillanatok mennek ritkaságszámba.

Nézzük csak meg a közösségi médiát, hogy ki miket posztol magáról! Igyekszik a felemelő, a boldog pillanatait megosztani, amikor sikeres és elért valamit. Egyfelől ez nagyon helyes és alapvető emberi igény, hogy elismerésre vágyunk, amikor sikerült valamit elérnem és megvalósítanom, pláne ha ehhez rengeteg erőfeszítés kellett. Természtes, hogy elismerem és örülök a másik sikereinek.

Másfelől viszont káros, mert azt az illúziót kelti, hogy a másik ember életében rengeteg boldog pillanat van, az enyémben meg nagyítóval kell keresni, mert sajnos elég ritka vendég. Elindul az összehasonlítgatás, a méricskélés, és itt bizony alulmaradok, tehát újabb kudarc élménnyel gazdagodtam.

Nagy adagban kapjuk a közösségi médiában a többiek dicsőségét, és az ember nem néz utána, hogy adott ismerőse pontosan mennyit posztol a sikerről és ezek pontosan mekkora részét is teszik ki az ismerőse életének? Mert ha alaposan feltérképeznénk, bizony azt találnánk, hogy az ő életük sem mindig a boldogság és hetedik mennyország. Vannak ott is kudarcok, félresikerült ügyek, elfojtások, nem is kevés. De valahogy a sikertelenségeket, a csődöt, a bukásokat nem látjuk annyira sűrűn posztolva, ugye?

A közösségi média kiváló helyszín, hogy a sikereinket világgá kürtöljük és így a tökéletesség illúziójára ráerősítsünk.

Mért nem tudok önzetlenül örülni a mások sikereinek és osztozni benne? Én úgy gondolom, hogy az önzetlenül együtt örülni másokkal már elég magas szint és pont ezért sajnos ritkán is megy. Szerintem ha egy ember életében kevés a siker, a dicsőség, a diadala, a győzelem akkor azt egy frusztráló, kellemetlen helyzetnek éli meg, nem tudja megvalósítani önmagát, sok benne a keserűség, a gátlás, önbizalomhiányos. Ilyenkor nem lehet szívből örülni a másik sikereinek, mivel ő nincs a saját helyén. Előjön az irigykedés, like-olja ugyan a posztot, de közben rosszul érzi magát.

Mégis miért mutatunk álarcot és tapsolok a mások sikereinek, de a lényem közben haragos? Több ok is lehetséges: ha fordul a kocka és nekem lesz sikerem, elvárhatom hogy akkor a másik fog engem ünnepelni, lesz közönségem, de ebben így játszma van, szerintem ez így káros. Nekem is jó, ha sikeres emberek vannak körülöttem, mert így általuk adódhat lehetőség nekem is. Motiválhat hogy nekem is jár a siker, erőt és inspirációt kaphatok, ez a pozitív hozzáállás. Aki a sikeres embereket példaképének tekinti és igyekszik beépíteni a saját életébe az ő gondolkodásukat, az mindenképpen előre mutató hozzáállás. Persze nem másolással, ész nélkül egy az egyben úgy csinálom ahogy a példaképem, hanem adaptálással, igyekszem megérteni a lényeget és átalakítom a saját helyzetemre, a saját személyiségemre és így építem be.

Mi a helyes hozzáállás a sikerhez?

Örülj a sikereidnek, legyél hálás miattuk és élvezd is őket! Mások sikereinek is örülj, mert ezek is téged támogatnak, az emberek kapcsolódnak egymáshoz és egy ember életének a minőségét a kapcsolati hálója nagy mértékben meghatározza!