A boldogság legyen a Te mindennapi valóságod!

A Hogyan valósítsam meg…? kérdésre találhatsz válaszokat.

A valódi válaszok mindig Benned vannak!

Egy férfi az állát simogatva elgondolkodva ül a padlón egy szobában, hátát a falnak támasztja. Másik kezében egy papírpohár nyitott végét fogja a füléhez telefonként, a pohár aljához egy madzagot erősítettek, ami telefonzsinórhoz hasonlóan a fényképen túl tart valahová. A férfi a papírpohárra figyel és abba hallgatózik, hogy vajon mit válaszolhat a kérdésére a másik fél a kezdetleges papírpohár telefonban? Holott ha a kezdetleges telefont elengedné és magára figyelne, tisztán megtalálná a valódi válaszokat magában!

Körkérdés

Így visszatekintve, sokszor azt csináltam az életemben, hogy a fontosabb döntéshelyzeteimben megkérdeztem a számomra megbízható és közeli ismerőseimet, hogy szerintük mi lenne a helyes döntés, ami előre visz engem az adott helyzetben? Begyűjtöttem a válaszokat, elemeztem ezeket, ki mit javasol és miért. Aztán tipródtam tovább, centizgettem a lehetséges variációkat, statisztikákat készítettem. Végül meghoztam a döntést, ami legtöbbször gyakorlatilag ugyanaz volt, mint amit legelőször éreztem magamban. Azt a döntést, amiről éreztem hogy igazából sokat dobna rajtam, és amit legszívesebben tettem volna már rögtön az elején. Azért bizonytalankodtam, mert jöttek szépen sorban a kifogások: macerás, drága, kontrollálhatatlan, milyen körülmények lesznek utána, nem vagyok elég jó hozzá, nincs kellő tapasztalatom stb. Ismerősek gondolom valahonnan? Persze komfort zóna elhagyása esete forog fenn és az egóm rettegett mindentől. Végül rengeteg gondolkodás után döntöttem: igen, vállalom a kihívást!

Tapasztalatok

Kivétel nélkül mindig óriási kalandok lettek ezekből, amiket kár lett volna kihagyni! Olyan tapasztalatok, amelyek alapjaiban formálták át a személyiségem. Persze ez csak akkor van így, ha az ember elfogadja a kihívást, látja hogy a fejében levő sutyorgó hangok és kétségek igazból csak kifogások, és nem legtöbbjük nem jelent reális, objektív veszélyt. Amikor már benne voltam az eseményekben, akkor nem volt időm a képzelt félelmekkel foglalkozni, éppen elég volt a valós helyzeteket kezelni, amelyek szépen sorban jöttek egymás után. A jelen levő, kézzel fogható és reális kockázatokat viszont fel kell mérni és amennyire lehetséges, kezelni, csökkenteni, orvosolni kell ezeket megfelelő módon! Itt is meg kell különböztetni, a tényeket a vágyaktól (analógiás gondolkodással jelen esetben negatív vágyra, vagyis nem valós félelemre gondolok).

Nem rohanok ész nélkül, teljes sebességgel fejjel a falnak. Vagy ha már úgy tűnik, hogy mégis így alakul a helyzet, akkor felveszek előtte bukósisakot, kesztyűt, térdvédőt és mindenféle védőeszközt, amit csak találok.

Mit is akarok igazából?

A sok kérdezgetés mögött valahol mindig is a döntés felelőssége tudtam, hogy az enyém. Az más eset, ha valaki úgy hoz döntést, hogy nem vállalja fel, hogy az ő döntése, és az esetleges nehézségek vagy kudarc esetén a tanácsadókat okolja: de hát ti javasoltátok, mégsem sikerült! Ilyenkor az a baj, hogy a belső motiváció, az én akaratom hiányzik. Ami igazából elindítja az embert a cselekvésben. Amiért képes bármit megtenni. Mert ez fog túllendíteni az akadályokon, és ez vezet majd a sikerhez. Mert ha nincs meg ez a belső, rendíthetetlen bizonyosság legbelül, akkor a külső problémák hamar győznek és kudarcba fullad a próbálkozás. A kudarc nem szabad, hogy azt jelentse, hogy feladom az álmaim megvalósítását! A kudarc egy tapasztalat, az ember utólag végignéz az eseményeket, levonja a következtetéseket, majd hibajavítást követően újra nekilendül, nem adja fel, mert meg akarja valósítani az álmait! Megkérdezhetek bárkit, maximum új nézőpontokat tud adni, a döntés mindig rajtam áll. Ezt tudattalanul mindig is éreztem, de az évek folyamán teljesen világos lett számomra.

Saját nézőpontok

Mostanra annyit változott a helyzetem, hogy a több nézőpontot én is fel tudok vázolni saját magamnak, több szempontból meg tudom vizsgálni az adott helyzetet. Persze azért nem árt néha megkérdezni másokat is, pláne nehezebb helyzetekben, de azért igyekezni kell kezelhető szinten tartani a megkérdezések számát.

Az ismerőseim nyüstölése helyett már saját magamtól, önállóan képes vagyok több alternatívát látni a helyzetekben. Ez több okból is előnyös: a lehetőségek villámgyorsan keresztül futnak az agyamon, egyre több döntési helyzetet ismerek fel az életemben, amikről eddig még csak tudomásom sem volt. Mivel én vizsgálom a nézőpontokat és egyre több döntési helyzetben teszem ezt, azaz egyre több döntést tudok hozni az életemben, amelyek a céljaimat szolgálják. Csupa jó hatást tudok hozzá kötni: növeli a rugalmasságomat, növeli az önállóságomat és a szabadságomat, a céljaim megvalósítása felé haladok, egyre több összefüggést fedezek fel. Ennek az az ára, hogy energiát kell belefektetni és macerásnak is tűnhet, de ha az ember megérzi hogy milyen hatása van, akkor szerintem nem nagy ár érte.

Nem engedtem el teljesen a kérdést, ha fajsúlyos ügyről lenne szó, megkérdeznék néhány embert, mert esetleg lehet olyan nézőpontjuk, ami nekem valószínűleg sosem jutna eszembe. Ebből a szempontból ostobaság is lenne teljesen átesni a ló túloldalára, ugyanis ott leselkedik az egoizmus veszélye.

Amikor balul sikerülnek a dolgok

Volt arra is példa, hogy a vélemények összességében más eredményt hoztak, mint amire én szívem szerint leginkább vágytam volna és a véleményekre alapozva végül döntöttem. Persze később megbántam ezt, jobb lett volna a belső magomra, önmagamra hallgatni. De nem hibáztattam sosem a tanácsadókat, ők a legnagyobb jóindulattal voltak, de persze csak azok alapján tudtam véleményt formálni, amit láttak és mint tudjuk, egy-egy apró eltérés a körülményekben, képes teljesen más irányba terelni az ügyeket. Ez fontos, a tanácsadókat sosem szabad hibáztatni, ők a legjobbat akarják adni! Ha esetleg Te kerülsz tanácsadói szerepkörbe, mindig a Tőled telhető legjobbat akarod adni, igaz?

Összegzés

Bármilyen helyzetben vagy, ha igazán és őszintén megkérdezed magad, és figyelsz a válaszra, akkor mindig megkaphatod a helyes irányt! Ha ezt folyamatosan csinálod, az életed részévé válik és egyszer csak teljesen máshol fogod magad találni.